Az alakkanárik egyik alcsoportját képezik, amelybe tartozó madaraknál a tollazat normálistól való eltérése a döntő. A fedőtollak, mint bármely más fodros madárnál, megnyúlnak, és a gerincük dugóhúzószerűen megcsavarodik, ezáltal keletkezik a fodrosságnak nevezett tollrendellenesség, amely a standard szerint csak ezeknél a fajtáknál megengedett. A fodrosság legjellemzőbb a szárnypajzsokon. Az evezők és a kormánytollak zászlója hullámos szélű. A fodrosság ezeknél a madaraknál örökletes, domináns tulajdonság. A karmoknál is tapasztalható a hullámosság, a csavarodottság. A különböző fodrok különböző elnevezést kaptak. Zsabó = mellfodor, uszály = a farok hosszú nyúlványa, köpeny, v. palást = a hátról göndörödik két oldalra. Hazánkban néhányan tartják és tenyésztik a fodros kanárikat, de sajnos a fajták között nagy a keveredés. Kiállításainkra fodros kanári megnevezéssel nevezik be a madarakat, pedig ilyen fajta nincsen. Egynéhány sorban felsorolom az ismertebb fajták jellemzőit:

DÉLI FODROS (Südhollander)

Nagysága 17 cm. Lába hosszú, csüdje és combja egyenes vonalat mutat. A feje és a nyaka a törzshöz képest a 7 szám formáját adja. Tollazata a lehető legsimább. Fej, nyak, tarkó, hastáj fodor nélküli. A mellfodor szimmetrikus, kosár alakú. A fej vékony, a nyaka hosszú, előre hajló. A fajtát hazánkban gyakran a nordhollanderrel keresztezik.

ÉSZAKI FODROS (Nordhollander)

Szintén 17 cm a nagysága. Testtartása 60 fokot zár be az ülőrúddal. A csüdje és a combja együttesen hajlott. A feje kicsi, gömbölyded, a fejen, a nyakon és a tarkón fodor nem található. A mellfodor legyen terjedelmes, kagyló formájú. Az uszony szimmetrikus legyen és a lábakat nem takarhatja. A hasa is fodor nélküli. Nálunk leggyakrabban a südhollanderrel keresztezik, megváltoztatva a madár állását, fodrozottságát.

PÁRIZSI TROMBITÁS (Pariser trompeter)

A fodros kanárik legnagyobbika, legalább 19 cm-esnek kell lennie. A hátról két oldalra szimmetrikusan göndörödik a palást. Mindkét vállat takarja és a szárnyakig borítja a hátat. A mellfodor tollai összeborulnak, terjedelmes képződményt alkotnak, amely sálszerű formát mutat. Az uszonyokat felfelé törekvő fodrok alkotják, egészen a szárnyig húzódnak. A párizsi trombitásnak a feje is frizurás. A nyakat is szimmetrikus fodrok díszítik, amelyek szintén felfelé irányulnak. Az ún. kakastollak (megnyúlt farokfedők) lefelé lógnak. A lábak viszonylag hosszúak, kevés tollal fedettek lehetnek. A karma szokatlanul hosszú, csavarodó formát mutat. Nálunk leggyakrabban a nord és a südhollanderrel keresztezik, szabálytalan fodrozottságot kapva ezzel.

PÁDUANER (Páduaia fodros)

18 cm hosszú. Testtartása 65 fokos szöget zár be az ülőrúddal. Ennél a szokásos fodros rész (köpeny, zsabó, uszály) mellett egy bóbitának nevezhető tollmintázat van a fejen. A bóbita tollai egy pontból indulnak ki, de a fejoldal és a tarkó felé indulók vége felfelé pöndörödik, és a hegyük előre mutat. A köpeny szimmetrikus, a mellfodor terjedelmes, a mell közepe felé zárul. Az eddig ismertetett fajtáknál előfordul nálunk az átfedés. Ezen kívül még számos fajta létezik, a csupasz combú gibber italicustól a kicsiny termetű helyes bóbitát viselő fiorinóig egyaránt. Tenyésztésükről csak egynéhány gondolatot írnék. A nord- és a südhollander kivételével az erősebben fodros fajták nem, vagy nem igazán jó fiókanevelő tulajdonsággal rendelkeznek, dajkamadárral való felnevelésük elkerülhetetlen. Erre a célra a Fife kanári, vagy a színkanárik tökéletesen megfelelnek. Befejezésként csak annyit írnék még le, hogy ezeket a fodros alakkanári fajtákat jó lenne tiszta vérvonalban tenyészteni hazánkban, és a kiállításokon is a standardnak megfelelő minőségű madarakkal találkoznánk.