Üdvözlök mindenkit a weboldalamon!

"És a madár dalolt, dalolt reggel-este, amikor csak az ember odaült mellé, a kis ketrec mellé, a kismadár boldogan dalolni is kezdett…de ahogy teltek a napok, újabb hetek, s hónapok, a madár egyre jobban szenvedett, s gyönyörű dala megkopott. Hiányzott szabadsága, hiányzott neki az ég kékje, a repülés csendes magánya. Fájt neki az élet így az ember mellett, kit szeretett, s így egyre nehezebben ment az őszinte dal, egyre halványult az ének, egyre jobban kopott. És mikor az ember látta, hogy a kis ketrecben szenved szeretett társa, elment, s vett egy gyönyörű, csillogó kalickát, a legszebbet, a legnagyobbat, mit talált. És a madár újra dalolt neki, újra szép, magas hangon énekelt, mert látta, hogy az ember ezt akarja, ezt szeretné, ez a vágya, de közben belül szenvedett, egyre jobban, egyre gyötrelmesebben szenvedett a fényes kalickában az ember mellett...."